Tegnap volt Rudolf trónörökös halálának 127. évfordulója.
Aki az Erzsébet témával foglalkozik, óhatatlanul belebotlik Rudolf élettörténetének alakulásába is.
Brigitte Hamann, a ma leghitelesebbnek tartott Erzsébet életrajzíró pedig pont fordítva érkezett a ringbe: Rudolf élettörténetét kutatta, és ettől természetesen elválaszthatatlan volt az édesanya: Erzsébet császárné alakja is.
(Képek forrása: www.moly.hu)
Sokat olvashattunk már arról, hogy Zsófia főhercegnő szigorú nevelési elvei miatt miként vették el Sisitől a császári gyermekeket, és hogyan rokkant ebbe bele lelkileg az édesanya, de még inkább a fia.
(Kép forrása: Österreichische Nationalbibliothek)
Zsófiának ikertestvére is volt, igen! Azért Sisinek sem volt fenékig tejfel az élete.:)Nem ismerhetjük a pontos családi emberközi viszonyokat, de az biztos, hogy Erzsébet csak egy rövid ideig foglalkozott behatóan Rudolf nevelésével - azután vagy beleunt, vagy más egyéb történt. De a lényeg, hogy a fiatal gyermeket ismét magára hagyta Ő is, és mások is.
Közvetlen bizalmasa nevelője, Latour volt, aki egymagában hiába próbálta a nagykorúvá váló ifjút visszafogni, különösen, hogy ekkortól Rudolf új udvartartást kapott. Többé nem volt senki, aki igyekezett volna eltiltani a saját vesztébe rohanó fiatalembert az ivászatoktól, tivornyáktól, drogoktól, prostituáltaktól.
Mai szemmel nézve teljesen egyértelmű, hogy miként sodródott egyre lejjebb és lejjebb Rudolf, majd került bele abba a végtelen spirálba, amely végül a halálához vezetett.
Ha nem dördültek volna el azok a lövések Mayerlingben, Rudolfnak akkor sem maradt volna már sok ideje hátra az életből. Azzal a gőzerővel, ahogyan Ő rohant a vesztébe, nem volt már lehetőség a fékek behúzására.
Újra és újra elgondolkozom azon, hogy vajon miként lehetett ennyire vak és tehetetlen a császári család?
Kellett lennie egy pontnak, sőt, egy hosszabb időszaknak, amikor ennek az értelmes, nyitott és jólelkű embernek a tragédiáját meg lehetett volna akadályozni!
És itt nem is csak az utolsó, az 1888-as karácsonyra gondolok, amikor Rudolf szó szerint sírva az édesanyja karjaiba omlott, és őszinte testvéri szeretettel fordult Mária Valéria felé is.
Ez már csak az utolsó kétségbeesett segélykiáltás volt. (Amit sajnos nem hallottak meg.)
De a hosszú-hosszú út, amely eddig elvezetett...akkor hol volt a család?!:(
Fölmerül bennem, hogy ha az oly' gonosznak titulált Zsófia főhercegnő nem halálozik el 1872-ben, akkor Ő esetleg fel merte volna emelni a szavát, helyretenni a császári csemetét, és felhívni a figyelmet a fejedelmi család kötelességeire, a családtagokkal is, és nem csak az alatvalókkal szemben.
(A kép forrása: http://www.gvkik.hu/wiki/index.php5/Erzs%C3%A9bet_kir%C3%A1lyn%C3%A9)
(A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stef%C3%A1nia_belga_kir%C3%A1lyi_hercegn%C5%91)
Stefánia vette a bátorságot, hogy az utolsó időben, amikor előre vetíthető volt a tragédia, felkeresse császári apósát és figyelmeztesse Rudolf állapotának vészesen gyors romlására. Nem vették komolyan.:(
Egy bécsi prostituált, Mizzi Caspar, aki Rudolfnak szeretője, de egyben nagyon jó barátja is volt, szintén segíteni akart: a bécsi rendőrfőnököt kereste fel, és bejelentette, hogy Rudolf felkérte Őt, legyenek együtt öngyilkosok. Mitzi ennél jóval életrevalóbb volt, nemet mondott. De jelentette, hogy mire készül a trón örököse. Nem vették komolyan.:(
A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mizzi_Kaspar#/media/File:Mizzi_Kaspar_3.jpg)
Én mégsem a korabeli sajtóhírekkel akarok foglalkozni.
Emlékezzünk most Rudolfra gyermekkori képei segítségével.
És gondoljunk pár percre arra, hogy itt még mindenre megvolt a lehetőség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése