2016. január 31., vasárnap

Mayerling, 1889. január 30. Rudolf halála


Tegnap volt Rudolf trónörökös halálának 127. évfordulója.

Aki az Erzsébet témával foglalkozik, óhatatlanul belebotlik Rudolf élettörténetének alakulásába is.
Brigitte Hamann, a ma leghitelesebbnek tartott Erzsébet életrajzíró pedig pont fordítva érkezett a ringbe: Rudolf élettörténetét kutatta, és ettől természetesen elválaszthatatlan volt az édesanya: Erzsébet császárné alakja is.



(Képek forrása: www.moly.hu)

Sokat olvashattunk már arról, hogy Zsófia főhercegnő szigorú nevelési elvei miatt miként vették el Sisitől a császári gyermekeket, és hogyan rokkant ebbe bele lelkileg az édesanya, de még inkább a fia.

(Kép forrása: Österreichische Nationalbibliothek)
Zsófiának ikertestvére is volt, igen! Azért Sisinek sem volt fenékig tejfel az élete.:)


Sajnos, miután pozitívan mégis beleavatkozott a nevelésbe, Sisi ismét elfordult a fiától.
Nem ismerhetjük a pontos családi emberközi viszonyokat, de az biztos, hogy Erzsébet csak egy rövid ideig foglalkozott behatóan Rudolf nevelésével - azután vagy beleunt, vagy más egyéb történt. De a lényeg, hogy a fiatal gyermeket ismét magára hagyta Ő is, és mások is.

Közvetlen bizalmasa nevelője, Latour volt, aki egymagában hiába próbálta a nagykorúvá váló ifjút visszafogni, különösen, hogy ekkortól Rudolf új udvartartást kapott. Többé nem volt senki, aki igyekezett volna eltiltani a saját vesztébe rohanó fiatalembert az ivászatoktól, tivornyáktól, drogoktól, prostituáltaktól.

Mai szemmel nézve teljesen egyértelmű, hogy miként sodródott egyre lejjebb és lejjebb Rudolf, majd került bele abba a végtelen spirálba, amely végül a halálához vezetett.
Ha nem dördültek volna el azok a lövések Mayerlingben, Rudolfnak akkor sem maradt volna már sok ideje hátra az életből. Azzal a gőzerővel, ahogyan Ő rohant a vesztébe, nem volt már lehetőség a fékek behúzására.

Újra és újra elgondolkozom azon, hogy vajon miként lehetett ennyire vak és tehetetlen a császári család?
Kellett lennie egy pontnak, sőt, egy hosszabb időszaknak, amikor ennek az értelmes, nyitott és jólelkű embernek a tragédiáját meg lehetett volna akadályozni!
És itt nem is csak az utolsó, az 1888-as karácsonyra gondolok, amikor Rudolf szó szerint sírva az édesanyja karjaiba omlott, és őszinte testvéri szeretettel fordult Mária Valéria felé is.
Ez már csak az utolsó kétségbeesett segélykiáltás volt. (Amit sajnos nem hallottak meg.)
De a hosszú-hosszú út, amely eddig elvezetett...akkor hol volt a család?!:(

Fölmerül bennem, hogy ha az oly' gonosznak titulált Zsófia főhercegnő nem halálozik el 1872-ben, akkor Ő esetleg fel merte volna emelni a szavát, helyretenni a császári csemetét, és felhívni a figyelmet a fejedelmi család kötelességeire, a családtagokkal is, és nem csak az alatvalókkal szemben.

(A kép forrása: http://www.gvkik.hu/wiki/index.php5/Erzs%C3%A9bet_kir%C3%A1lyn%C3%A9)

És itt kell kiemelnem a Bécsi Udvar, és Sisi óriási tévedését is, akik Rudolf feleségét, Stefániát lenézték és megvetették, unalmas tevének tartották.

(A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stef%C3%A1nia_belga_kir%C3%A1lyi_hercegn%C5%91)

Stefánia vette a bátorságot, hogy az utolsó időben, amikor előre vetíthető volt a tragédia, felkeresse császári apósát és figyelmeztesse  Rudolf állapotának vészesen gyors romlására. Nem vették komolyan.:(

Egy bécsi prostituált, Mizzi Caspar, aki Rudolfnak szeretője, de egyben nagyon jó barátja is volt, szintén segíteni akart: a bécsi rendőrfőnököt kereste fel, és bejelentette, hogy Rudolf felkérte Őt, legyenek együtt öngyilkosok. Mitzi ennél jóval életrevalóbb volt, nemet mondott. De jelentette, hogy mire készül a trón örököse. Nem vették komolyan.:(

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mizzi_Kaspar#/media/File:Mizzi_Kaspar_3.jpg)

A Tragédia 1889. január 30-án a Bécsi Erdő mélyén, Mayerlingben bekövetkezett.

Én mégsem a korabeli sajtóhírekkel akarok foglalkozni.
Emlékezzünk most Rudolfra gyermekkori képei segítségével.
És gondoljunk pár percre arra, hogy itt még mindenre megvolt a lehetőség...




























2016. január 10., vasárnap

Folytatom a blogot!

Jó néhány évig hanyagoltam ennek a blognak a folytatását.
Ami nem jelenti azt, hogy ez idő alatt ne foglalkoztam volna Erzsébet királynéval. Ugyanúgy "bennem él", ugyanúgy "velem van" minden nap azóta is.
Most úgy döntöttem, folytatom az írást, és remélem, régi és új olvasók is rám találnak majd.:)

A régi betléri bejegyzésemhez kapcsolódva folytatom a blogolást, egy sajnos már befejeződött eseménysorozatról.



2015. június 4-től szeptember 30-ig időszaki kiállítást rendeztek Erzsébet tiszteletére a betléri Andrássy-kastélyban. Szlovákia történetében ez volt az első emlékkiállítás, amely Sisit helyezte a középpontba.
A tárlatot sajnos nem láttam, csak ismerősök, barátok élményein keresztül ismerhettem meg.

Valamint a MúzeumCafé című időszaki kiadvány 2015/4. száma közölte  Basics Batrix  írását erről a gyűjteményről és az egész betléri kastélymúzeum átalakításáról.


A Sisi személyéhez fűződő tárlat legtöbb darabja Magyarországról érkezett, zömében a Nemzeti Múzeum és a Gödöllői Királyi Kastély jóvoltából.
Természetesen szlovák tulajdonban lévő kincsek is bemutatásra kerültek, hogy minél sokrétűbb és teljesebb képet kapjunk Erzsébetről, valamint az Andrássy család és a Habsburgok viszonyáról.
Köztudomású, hogy Andrássy Gyula a '48-49-es forradalom és szabadságharc aktív résztvevőjeként emigrációba kényszerült, ahonnan csak 1857-ben térhetett haza a "szép akasztott" - ahogy a párizsi távolléte során emlegették a jóképű grófot.
Kiemelkedő szerepe volt Deák Ferenc mellett, és vele együttműködvén a Kiegyezés létrejöttében.

Személyét gyakran emlegetik együtt Erzsébet királynééval - joggal. Kölcsönösen tiszteletteljes, őszinte barátság és bizalom kötötte össze Őket, egészen a gróf 1890-ben bekövetkezett haláláig.






Az Andrássy Kastélyban 2015. június 4-én rendezett megnyitóról a a Rozsnyó-vidék oldala számolt be június 9-én.

Ide kattintva található a cikk, sok-sok fényképpel illusztrálva.





(A képekért köszönet az erzsebetszobor.eoldal.hu üzemeltetőjének.)

A betléri kastélyban (a Gödöllői Királyi Kastélyhoz hasonlóan) Sisi hasonmást választottak, aki az Andrássy Gyula által Ferenc József számára készíttetett trónszéken ülve fogadta az audienciára érkező látogatókat.



A szlovák hasonmás: Erika Došeková


A magyar hasonmás: Szabó Dóra


(Kép forrása: www.bumm.sk)


Őszintén sajnálom, hogy lemaradtam erről a tárlatról, de kárpótoljuk magunkat egy kis youtube videóval, amelyet a Kastélyról készített Vincze Péter Antal.







2009. december 2., szerda

Salzkammergut a Sisi Baráti Körrel

2009. november 27-29. között 3 csodálatos napot töltöttem el a Salzkammergutban, a Sisi Baráti Kör által szervezett adventi kiruccanáson.
Párszor jártam már a Baráti Kör találkozóin, és 1-2 taggal egy ideje kapcsolatot is tartok, - én hivatalosan még nem vagyok tag. Ez az állapot januárban aztán végleg megváltozik!:)
A salzburgi tóvidéken is jártam már, és - bár még nem voltam mindenütt - az a véleményem, hogy ez a Világ legcsodálatosabb tájéka! Így aztán tripla örömmel és aggodalommal készülődtem. A legszebb vidék, Erzsébet-szerelem, Sisi Baráti Körben új ismeretségek... és vadiúj emberek!...
November 27-én, pénteken a Keleti Pályaudvar mellől, kényelmes busszal, kissé álmoskásan indultunk. Bevallom, a legelején bennem volt a félsz: miként is teremtek kapcsolatokat. Leendő szobatársamat alig fél órája ismertem, de igen rövid idő után rádöbbentem: minden rendben lesz!


Bad Ischl

Első komolyabb megállónk Bad Ischl-ben volt, ahol a Kaiservilla található. Sajnos ez most nem volt nyitva, mert a november az a hónap, amikor a takarítást, a felújítást, az átalakításokat végzik. Csalódást nem jelentett, mert előre számoltunk ezzel a ténnyel. Messziről azért lefotóztuk, íme:




Az egykori Ausztria Szállóban, ahol Sisi és Ferenc József eljegyzése zajlott, ma a Városi Múzeum működik. Itt egy kis Betlehem-kiállítást tekintettünk meg; és természetesen élveztük a történelmi miliőt, Erzsébetre emlékezve.
Annyira furcsa, borzongó érzés volt belegondolni, hogy a Mi kedvencünk, az akkor még kis Sisi itt indult el egykor azon az úton, amely először koravén asszonnyá, később a felelősség elől menekülő császárnévá, még később boldog királynévá, legvégül pedig zaklatottan kerengő halandóvá tette...
Itt mondta Neki Ludovika mama, hogy egy császárt nem kosarazunk ki.
Itt szembesült a ténnyel Nené, hogy mégsem Ő a kiválasztott; amiről és ami ellen bár egyik leány sem tehetett, egyikük számára sem nem lehetett könnyű dolog testvérként keresztülevickélni.
Itt omlott össze először Zsófia tervkészlete és döntési jogköre.
Itt dönött végre először önállóan Ferenc József.
És itt született meg az a Lény, Legenda, akinek emlékét Mi néhányan a mai napig szeretettel ápoljuk. Hiszen ha Sisi nem vált volna egy monarchia uralkodónéjává, akkor tán meg sem ismeri nevét az utókor.







Az épület bejárata meleltti két hatalmas fénykép, vagy inkább plakát, szintén az egykori rangos vendégekre, és az első találkozásra emlékezteti a mai kor turistáit. Meg kell mondjam, szép számmal akadtak, akik megálltak itt emlékezni, nézelődni.





Jó volt itt fényképezkedni.:)


Számomra a legnagyobb élmény Bad Ischlben mégsem ez, hanem egy olyan Erzsébet szobor felkeresése volt, ami egy magánház udvarán áll, és így jószerével ismeretlen a nagyközönség előtt, előttem is. A Baráti Kör néhány tagja már látta, így nyomukban haladva, hosszas hegymenet után megérkeztünk a célhoz, egy egész alakos, fehér Erzsébet-szoborhoz.







Az arca nem igazán élethű, de ez az élményből semmit nem vont le.:)


Pompás környezetben, egy igazán Erzsébethez méltó helyen: a hegyek gyűrűjében állították fel. Szerintem az Ő szabad lelke nagyon élvezné a kilátást.:)
A városkában sétálgatva lépten-nyomon
felbukkant Erzsébet alakja, emléke.
Hol egy adventi plakát, hol egy-egy kirakat
emlékeztetett a Királynéra, vagy családja egyéb tagjaira. Könyvek, CD-k, csokik, mindenféle. Mégsics annyi bóvli és kacat, mint Bécs ajándékboltjaiban, trafikjaiban. Amint az egész kisváros, így a kínálat is kifinomultabb, elegánsabb, mint a fővárosé.

2009. október 20., kedd

Szlovákiai kirándulás

Oláhpatak, Betlér



Az október 17-18-i hétvégén a Gödöllői Király Kastély Baráti Egyesületével szlovákiai utazásra indultunk, az Andrássyak nyomában. Számomra teljesen ismeretlen emberekkel utaztam együtt, és bevallom: eleinte aggódtam emiatt. De mint kiderült: a közös érdeklődési kör összeköt!:) Észrevétlenül és igen hamar megtaláltuk a közös nevezőt, és öröm volt hallgatni a különböző korosztály képviselőitől a rengeteg értékes információt.:)

Első nap az oláhpataki kúriát látogattuk meg, amely - feltételezhetően - Andrássy Gyula gróf szülőháza volt. A helyi polgármester igen kedvesen fogadott minket, és sok mindent mesélt a település történetéről.

Következő állomásunk volt számomra kirándulásunk fénypontja: a betléri Andrássy-kastély. Szlovák idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy Andrássy Gyula nem igazán szerette, sőt alig is ismerte ezt az épületet, mert csak néhányszor járt itt, akkor is csupán vadászatok alkalmával. Ezt őhelyette is sajnálom, (de sebaj, mindenki követhet el hibákat:)), hiszen egy csodálatosan otthonos, meleg hangulatú épületről van szó. Kívülről is elragadó, de belülről valóban szinte maga a csoda!
Már az utazás előtti tájékozódásom során is elbűvölt, de élőben még inkább lenyűgözött. Mindenütt faburkolat, gyönyörű drapériák, festmények, műtárgyak. És a sok műkincs dacára sem tünt élettelen múzeumnak, vagy rideg arisztokrata élettérnek az egész.
(Az alábbi képek egy szlovák weboldalról származnak, de hamarosan felkerülnek a saját fotóim is. Azok nem lesznek ennyire lenyűgözőek, ellenben igen szubjektívek.:)

Elsőként a fantasztikus lépcsőház


A gyönyörű szekrény, amit utazás előtt képes voltam kályhának nézni a fotók alapján.:)



És a kedvencem: a festmény, amelyen Andrássy Gyula Erzsébet válla fölé emeli a magyar Szent Koronát. Úgy vélem, mindkettejük életének meghatározó pillanata volt ez, és ezzel az aktussal (és NEM egy egyéb jellegűvel, miként azt a rossz nyelvek beszélik...) vonzalmukat, kapcsolatukat is megkoronázták. Ez a barátság, kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, egészen Andrássy 1890-ben bekövetkezett haláláig megmaradt. Erzsébet akkor azt mondta: "Csak most tudom, mit veszítettem Andrássyban. Most első ízben érzem teljesen elhagyottnak magamat, minden tanácsadó és barát híján. Andrássy szelleme nem él tovább sem fiaiban, sem más emberben."


És akkor most az én fotóim:

Ez a látvány tárul az érkező szeme elé



A Könyvtár
A gyönyörű szoba a még gyönyörűbb folyosó felől

Szobabelső, szépen díszített falakkal


Andrássy Gyula lovon

Erzsébet egész alakos szobra

Grófi hálószoba

Kukkantás a színpompás kertbe