2016. február 13., szombat

Hogyan is kezdődött?

Hogyan is kezdődött ez a kapcsolat, amely Sisihez fűz immár több, mint két évtizede?
Egy kis visszaemlékezés következik.

Természetesen én is a Romy Schneider trilógiával kezdtem, úgy 1990-91 táján, Karácsonykor.:)
Mint azt jól tudjuk, nincs Karácsony Sisi nélkül.:) Nem telik el úgy ez az időszak, hogy valamelyik tévécsatorna (vagy akár több is) műsorára ne tűzné. A 3 napos ünnep ehhez egyenesen kínálja magát: 24-25-26. napjain általában ezt vetítik az esti órákban.
És ahogy tapasztalataimból látom, nem csak Mi, Sisi őrültek, hanem a többiek is szívesen nézik újra és újra ezt a szirupos, rózsaszín, ámde nagyon aranyos és kedves sorozatot.

Engem is megbabonázott, amikor először láttam.
Nem tudtam én semmit Sisiről, az életéről, a sorsáról. A Habsburgokról is csak annyit, amennyit az iskolában kötelezően meg kellett tanulni.
Ferenc József egyszerűen a szabadságharcunkat leverő gonosz abszolutista volt a szememben, emberként sohasem gondoltam rá. (Ez a furcsa kettősség egyébként mindmáig megmaradt bennem: kedvelem F.J.-et, mint Sisi férjét, az év nagy részében. Március 15. és október 6. azonban olyan napok, amikor nem bírom megtagadni önmagamat, származásomat, neveltetésemet - és ki nem állhatom Őt. Érdekes egy érzés, de ez van, bennem így működik.
De az esztendő többi szakában sem fordulhatna elő, hogy a Kapucinusok Kriptájában tett látogatásomkor Neki virágot vagy bármi más emléket vigyek. Sisinek igen, F.J. e szempontból szóba sem jöhet. Belső hang ez, követem.)

Sisi koporsója
 



Ferenc József koporsója



Tehát Romy. Gyönyörű volt, izgalmas, lenyűgöző az egész sztori, és a képi megvalósítás is.
A harmadik, utolsó résznél azonban elszégyelltem magam, hogy mennyire sekélyes is a történeti tudásom, hogy itt ülünk a családdal, körmünket lerágva, hogy vajon meghal-e Sisi tüdőbajban?:(
Előkaptam hát a nagylexikont, hogy efelől nyugodtak lehessünk.
Na, nem mint ha a genfi merénylet barátságos vég lett volna, ám de mégiscsak eltelt közben párszor tíz esztendő...




Ha már így belelendültem a kutatásba :) elmentem a helyi könyvtárba is, és könyvet kértem a könyvtárostól Sisiről. Nagyon jól emlékszem a reakcióra (szakmai ártalom): megnézte a tárgyszókatalógust, - majd úgy kellett meggyőznöm, hogy némelyik Erzsébet nem ez az Erzsébet... Mai eszemmel, könyvtárosként megdöbbent a sztori (akkor csak megérzés volt, hogy valami nem oké), mert tudom, hogy miként készülnek a tárgyszavak, a könyv tartalmi feltárásakor. Hát valóban nehéz összekeverni az uralkodónékat. Sebaj.

Az egyik választás viszont telitalálat volt: Brigitte Hamann: Erzsébet királyné c.műve.
Mit mondjak, az első fejezetek sokkolóak voltak a Romy film után: hol az édes-bájos-aranytündér Sisike, aki mindenkit szeret (és viszont), és csodaszép házasságban éldegél férjével??
Mi az, hogy nem volt jó anya??
Mi az, hogy magára hagyta a családját??
Lovagolni járt vagyonokért, miközben a Birodalom egyes rétegei szó szerint éheztek??
Nem foglalkozott a fiával, nem vette észre a közelgő tragédiát??
Nem kedvelte a csúnya vagy kövér embereket - magyarán előítélettel bánt mindenkivel/bárkivel??
Fittyet hányt a kötelességeire, mindent hátrahagyva csak utazgatott, ha kedve úgy diktálta??
Hát ki volt ez az önző perszóna?

Sok ilyen kérdés kavargott bennem.
És mégis: a könyvből megismert Erzsébet százszor közelebb került hozzám nagyon rövid időn belül, mint a filmvásznon látott karakter.
Egy esendő, nagyon mély érzésű és bonyolult lelkivilágú nő képe bontakozott ki előttem.
Hogy esetleg nem volt teljesen normális? Badarság, agyi szervi baja biztosan nem volt.
Az pedig, hogy amiként viselkedett (ahogy az érzései diktálták), netán "nem normális" volt a maga korában? Annál inkább szimpatikus lett.:) Én sem vagyok teljesen normális ebből a szempontból, és a barátaim sem.
Ismerek néhány embert, akiket jómagam a normálisak közé sorolok. Hej, de nem tudok mit kezdeni Velük, és ki nem állhatom, ha a közelembe jönnek.

Erzsébet tehát a maga valóságában megfogott! 

És a Varázslat csak folytatódott, amikor 1992-ben megrendezésre került a Nemzeti Múzeumban egy róla szóló óriási kiállítás, Erzsébet, a magyarok királynéja címmel. F. Dózsa Katalin, az időszaki kiállítás fő rendezője olyan anyagot vonultatott fel, amelyet nagyon sokan azóta sem feledünk. Rengeteg képet, festményt, ruhát ott láttam először Sisiről.
Egy rendkívüli gonddal összeállított, csodálatos tárlat volt ez, amely előbb az Osztrák Kultúra Múzeumában volt megtekinthető. Íme az ottani katalógus borítója:

(saját fénykép)


Valamint a hazai kiállítás borítója:
(Kép forrása: http://muzeumantikvarium.hu/item/erzsebet,-a-magyarok-kiralyneja---kiallitas-a--magyar-nemzeti-muzeumban)


 F. Dózsa Katalin, akitől rengeteget tanultam Erzsébet királynéról

Videó anyagokat a kiállításról és annak szervezéséről F. Dózsa Katalin művészettörténész honlapján találhattok:

http://fdk.hu/kiallitasok/1992-2/erzsebet-a-magyarok-kiralyneja/


Megismerkedhettem azoknak a történészeknek a munkáival,  akik Magyarországon az Ő történetével foglalkoznak. (pl. Gerő András, Katona Tamás)

És az azóta eltelt évek során kiderült, mennyi, de mennyi kutatható terület van e témában, mind a mai napig!
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, Sisi már meghalt, semmi újat nem lehet megtudni Róla...
Ilyet csak az a tájékozatlan ember mond, aki olvasott egy könyvet valamilyen témában, sőt, netán egyenesen kettőt - és onnantól kezdve szakértőnek vallja magát.
Ezzel szemben elárulom, hogy ennyi év alatt én a Sisi kultuszt rengeteg megközelítésből láttam már, nagyon sok ember által: van, aki a szobrait és emlékhelyeit kutatja. Van, aki bejárja nyomában a világot. Másvalaki ruhákat tervez Sisi stílusában, amelyek ma is hordhatóak. Megint más barbie babákra méretezve készíti el ezeket a viseleteket. És van, aki  Sisi eredeti méreteit figyelembe véve mutatja be a ruhaköltemények másolatait.
Aztán ott van a Gödöllői Kastély királynéja, Szabó Dóra, aki pedig egész lényével megjeleníti számunkra Sisit.



Surányi Linda, a divatverseny közönségdíjasának alkotása
(Kép forrása: http://www.burda.hu/sisi+es+diana+divatverseny)



Szabó Dóra, a Kastély királynéja, Czédly Mónika ruhakölteményében
(Kép forrása: http://empress-sisi.blogspot.hu/2010/06/magyar-sisi-hungarian-sisi.html)


Van, aki könyveket ír róla, eddig feltáratlan és kiadatlan dokumentumok átvizsgálása után.

A versei lefordítása és elemzése szintén egy csodálatos emlékezési forma, mint Mészöly Dezső kis kötete:



Ugye, hogy mennyi kutatni való terület? Mennyi érdekesség, mennyi szál, ami mind egy személyhez kötődik, illetve általa az Ő közvetlen környezetéhez és az osztrák-magyar történelemhez is? És ez még korántsem a teljes paletta.

Végkövetkeztetésem: Sisi megunhatatlan!:)

2016. január 31., vasárnap

Mayerling, 1889. január 30. Rudolf halála


Tegnap volt Rudolf trónörökös halálának 127. évfordulója.

Aki az Erzsébet témával foglalkozik, óhatatlanul belebotlik Rudolf élettörténetének alakulásába is.
Brigitte Hamann, a ma leghitelesebbnek tartott Erzsébet életrajzíró pedig pont fordítva érkezett a ringbe: Rudolf élettörténetét kutatta, és ettől természetesen elválaszthatatlan volt az édesanya: Erzsébet császárné alakja is.



(Képek forrása: www.moly.hu)

Sokat olvashattunk már arról, hogy Zsófia főhercegnő szigorú nevelési elvei miatt miként vették el Sisitől a császári gyermekeket, és hogyan rokkant ebbe bele lelkileg az édesanya, de még inkább a fia.

(Kép forrása: Österreichische Nationalbibliothek)
Zsófiának ikertestvére is volt, igen! Azért Sisinek sem volt fenékig tejfel az élete.:)


Sajnos, miután pozitívan mégis beleavatkozott a nevelésbe, Sisi ismét elfordult a fiától.
Nem ismerhetjük a pontos családi emberközi viszonyokat, de az biztos, hogy Erzsébet csak egy rövid ideig foglalkozott behatóan Rudolf nevelésével - azután vagy beleunt, vagy más egyéb történt. De a lényeg, hogy a fiatal gyermeket ismét magára hagyta Ő is, és mások is.

Közvetlen bizalmasa nevelője, Latour volt, aki egymagában hiába próbálta a nagykorúvá váló ifjút visszafogni, különösen, hogy ekkortól Rudolf új udvartartást kapott. Többé nem volt senki, aki igyekezett volna eltiltani a saját vesztébe rohanó fiatalembert az ivászatoktól, tivornyáktól, drogoktól, prostituáltaktól.

Mai szemmel nézve teljesen egyértelmű, hogy miként sodródott egyre lejjebb és lejjebb Rudolf, majd került bele abba a végtelen spirálba, amely végül a halálához vezetett.
Ha nem dördültek volna el azok a lövések Mayerlingben, Rudolfnak akkor sem maradt volna már sok ideje hátra az életből. Azzal a gőzerővel, ahogyan Ő rohant a vesztébe, nem volt már lehetőség a fékek behúzására.

Újra és újra elgondolkozom azon, hogy vajon miként lehetett ennyire vak és tehetetlen a császári család?
Kellett lennie egy pontnak, sőt, egy hosszabb időszaknak, amikor ennek az értelmes, nyitott és jólelkű embernek a tragédiáját meg lehetett volna akadályozni!
És itt nem is csak az utolsó, az 1888-as karácsonyra gondolok, amikor Rudolf szó szerint sírva az édesanyja karjaiba omlott, és őszinte testvéri szeretettel fordult Mária Valéria felé is.
Ez már csak az utolsó kétségbeesett segélykiáltás volt. (Amit sajnos nem hallottak meg.)
De a hosszú-hosszú út, amely eddig elvezetett...akkor hol volt a család?!:(

Fölmerül bennem, hogy ha az oly' gonosznak titulált Zsófia főhercegnő nem halálozik el 1872-ben, akkor Ő esetleg fel merte volna emelni a szavát, helyretenni a császári csemetét, és felhívni a figyelmet a fejedelmi család kötelességeire, a családtagokkal is, és nem csak az alatvalókkal szemben.

(A kép forrása: http://www.gvkik.hu/wiki/index.php5/Erzs%C3%A9bet_kir%C3%A1lyn%C3%A9)

És itt kell kiemelnem a Bécsi Udvar, és Sisi óriási tévedését is, akik Rudolf feleségét, Stefániát lenézték és megvetették, unalmas tevének tartották.

(A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stef%C3%A1nia_belga_kir%C3%A1lyi_hercegn%C5%91)

Stefánia vette a bátorságot, hogy az utolsó időben, amikor előre vetíthető volt a tragédia, felkeresse császári apósát és figyelmeztesse  Rudolf állapotának vészesen gyors romlására. Nem vették komolyan.:(

Egy bécsi prostituált, Mizzi Caspar, aki Rudolfnak szeretője, de egyben nagyon jó barátja is volt, szintén segíteni akart: a bécsi rendőrfőnököt kereste fel, és bejelentette, hogy Rudolf felkérte Őt, legyenek együtt öngyilkosok. Mitzi ennél jóval életrevalóbb volt, nemet mondott. De jelentette, hogy mire készül a trón örököse. Nem vették komolyan.:(

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mizzi_Kaspar#/media/File:Mizzi_Kaspar_3.jpg)

A Tragédia 1889. január 30-án a Bécsi Erdő mélyén, Mayerlingben bekövetkezett.

Én mégsem a korabeli sajtóhírekkel akarok foglalkozni.
Emlékezzünk most Rudolfra gyermekkori képei segítségével.
És gondoljunk pár percre arra, hogy itt még mindenre megvolt a lehetőség...




























2016. január 10., vasárnap

Folytatom a blogot!

Jó néhány évig hanyagoltam ennek a blognak a folytatását.
Ami nem jelenti azt, hogy ez idő alatt ne foglalkoztam volna Erzsébet királynéval. Ugyanúgy "bennem él", ugyanúgy "velem van" minden nap azóta is.
Most úgy döntöttem, folytatom az írást, és remélem, régi és új olvasók is rám találnak majd.:)

A régi betléri bejegyzésemhez kapcsolódva folytatom a blogolást, egy sajnos már befejeződött eseménysorozatról.



2015. június 4-től szeptember 30-ig időszaki kiállítást rendeztek Erzsébet tiszteletére a betléri Andrássy-kastélyban. Szlovákia történetében ez volt az első emlékkiállítás, amely Sisit helyezte a középpontba.
A tárlatot sajnos nem láttam, csak ismerősök, barátok élményein keresztül ismerhettem meg.

Valamint a MúzeumCafé című időszaki kiadvány 2015/4. száma közölte  Basics Batrix  írását erről a gyűjteményről és az egész betléri kastélymúzeum átalakításáról.


A Sisi személyéhez fűződő tárlat legtöbb darabja Magyarországról érkezett, zömében a Nemzeti Múzeum és a Gödöllői Királyi Kastély jóvoltából.
Természetesen szlovák tulajdonban lévő kincsek is bemutatásra kerültek, hogy minél sokrétűbb és teljesebb képet kapjunk Erzsébetről, valamint az Andrássy család és a Habsburgok viszonyáról.
Köztudomású, hogy Andrássy Gyula a '48-49-es forradalom és szabadságharc aktív résztvevőjeként emigrációba kényszerült, ahonnan csak 1857-ben térhetett haza a "szép akasztott" - ahogy a párizsi távolléte során emlegették a jóképű grófot.
Kiemelkedő szerepe volt Deák Ferenc mellett, és vele együttműködvén a Kiegyezés létrejöttében.

Személyét gyakran emlegetik együtt Erzsébet királynééval - joggal. Kölcsönösen tiszteletteljes, őszinte barátság és bizalom kötötte össze Őket, egészen a gróf 1890-ben bekövetkezett haláláig.






Az Andrássy Kastélyban 2015. június 4-én rendezett megnyitóról a a Rozsnyó-vidék oldala számolt be június 9-én.

Ide kattintva található a cikk, sok-sok fényképpel illusztrálva.





(A képekért köszönet az erzsebetszobor.eoldal.hu üzemeltetőjének.)

A betléri kastélyban (a Gödöllői Királyi Kastélyhoz hasonlóan) Sisi hasonmást választottak, aki az Andrássy Gyula által Ferenc József számára készíttetett trónszéken ülve fogadta az audienciára érkező látogatókat.



A szlovák hasonmás: Erika Došeková


A magyar hasonmás: Szabó Dóra


(Kép forrása: www.bumm.sk)


Őszintén sajnálom, hogy lemaradtam erről a tárlatról, de kárpótoljuk magunkat egy kis youtube videóval, amelyet a Kastélyról készített Vincze Péter Antal.







2009. december 2., szerda

Salzkammergut a Sisi Baráti Körrel

2009. november 27-29. között 3 csodálatos napot töltöttem el a Salzkammergutban, a Sisi Baráti Kör által szervezett adventi kiruccanáson.
Párszor jártam már a Baráti Kör találkozóin, és 1-2 taggal egy ideje kapcsolatot is tartok, - én hivatalosan még nem vagyok tag. Ez az állapot januárban aztán végleg megváltozik!:)
A salzburgi tóvidéken is jártam már, és - bár még nem voltam mindenütt - az a véleményem, hogy ez a Világ legcsodálatosabb tájéka! Így aztán tripla örömmel és aggodalommal készülődtem. A legszebb vidék, Erzsébet-szerelem, Sisi Baráti Körben új ismeretségek... és vadiúj emberek!...
November 27-én, pénteken a Keleti Pályaudvar mellől, kényelmes busszal, kissé álmoskásan indultunk. Bevallom, a legelején bennem volt a félsz: miként is teremtek kapcsolatokat. Leendő szobatársamat alig fél órája ismertem, de igen rövid idő után rádöbbentem: minden rendben lesz!


Bad Ischl

Első komolyabb megállónk Bad Ischl-ben volt, ahol a Kaiservilla található. Sajnos ez most nem volt nyitva, mert a november az a hónap, amikor a takarítást, a felújítást, az átalakításokat végzik. Csalódást nem jelentett, mert előre számoltunk ezzel a ténnyel. Messziről azért lefotóztuk, íme:




Az egykori Ausztria Szállóban, ahol Sisi és Ferenc József eljegyzése zajlott, ma a Városi Múzeum működik. Itt egy kis Betlehem-kiállítást tekintettünk meg; és természetesen élveztük a történelmi miliőt, Erzsébetre emlékezve.
Annyira furcsa, borzongó érzés volt belegondolni, hogy a Mi kedvencünk, az akkor még kis Sisi itt indult el egykor azon az úton, amely először koravén asszonnyá, később a felelősség elől menekülő császárnévá, még később boldog királynévá, legvégül pedig zaklatottan kerengő halandóvá tette...
Itt mondta Neki Ludovika mama, hogy egy császárt nem kosarazunk ki.
Itt szembesült a ténnyel Nené, hogy mégsem Ő a kiválasztott; amiről és ami ellen bár egyik leány sem tehetett, egyikük számára sem nem lehetett könnyű dolog testvérként keresztülevickélni.
Itt omlott össze először Zsófia tervkészlete és döntési jogköre.
Itt dönött végre először önállóan Ferenc József.
És itt született meg az a Lény, Legenda, akinek emlékét Mi néhányan a mai napig szeretettel ápoljuk. Hiszen ha Sisi nem vált volna egy monarchia uralkodónéjává, akkor tán meg sem ismeri nevét az utókor.







Az épület bejárata meleltti két hatalmas fénykép, vagy inkább plakát, szintén az egykori rangos vendégekre, és az első találkozásra emlékezteti a mai kor turistáit. Meg kell mondjam, szép számmal akadtak, akik megálltak itt emlékezni, nézelődni.





Jó volt itt fényképezkedni.:)


Számomra a legnagyobb élmény Bad Ischlben mégsem ez, hanem egy olyan Erzsébet szobor felkeresése volt, ami egy magánház udvarán áll, és így jószerével ismeretlen a nagyközönség előtt, előttem is. A Baráti Kör néhány tagja már látta, így nyomukban haladva, hosszas hegymenet után megérkeztünk a célhoz, egy egész alakos, fehér Erzsébet-szoborhoz.







Az arca nem igazán élethű, de ez az élményből semmit nem vont le.:)


Pompás környezetben, egy igazán Erzsébethez méltó helyen: a hegyek gyűrűjében állították fel. Szerintem az Ő szabad lelke nagyon élvezné a kilátást.:)
A városkában sétálgatva lépten-nyomon
felbukkant Erzsébet alakja, emléke.
Hol egy adventi plakát, hol egy-egy kirakat
emlékeztetett a Királynéra, vagy családja egyéb tagjaira. Könyvek, CD-k, csokik, mindenféle. Mégsics annyi bóvli és kacat, mint Bécs ajándékboltjaiban, trafikjaiban. Amint az egész kisváros, így a kínálat is kifinomultabb, elegánsabb, mint a fővárosé.