
De az elterjedő pletyka, miszerint csak ez indokolta magyarbarátságát, nem igaz!
1864-ben került mellé Ferenczy Ida, hivatalos címén mint "felolvasónő", a valóságban azonban a királyné örök bizalmasa és barátja. A kecskeméti kisnemesi származású leány sokat tett azért, hogy uralkodónéjához közelebb hozza hazáját. Személyesen ismerte Deák Ferencet, Andrássy Gyulát és környezetüket. Közvetítése révén Erzsébet is megismerte a magyar körülményeket, az elnyomatást, a levert szabadságharcot.
Nopcsa Ferenc báró volt sokáig Erzsébet főudvarmestere, aki az utazásoktól kezdve a ceremóniákig mindenre gonndal volt.
A sorban aztán rengeteg magyar megjelent még, köztük volt Festetics Mária is. A grófnő eleinte húzódzkodott elfogadni az állást a közismerten különc császárné mellett - később viszont örökké hálás volt Sorsának, amiért így alakult.
Több évtizeden keresztül szolgálta királynéját, s közben a házasságról, szerelemről is lemondott, csak hogy úrnője mellett maradhasson. (Férjezett asszony csak akkor lehetett udvari szolgálatban, ha a férje is ott vállalt állást.)
Ő volt az egyik olyan kiemelkedő társ, aki erőltetett túráiban a királyné mellett tudott maradni. Erzsébet valósággal száguldott gyalogtúráin, és ezt az udvarban bizony kevesen bírták követni. Mária közéjük tartozott.

Mária német nyelven írta naplóját, magyarul időnként sajnos megbicsaklott.:(
Német nyelvű kézirata eddig a Széchényi Könyvtárban pihent (bárki számára hozzáférhetően), most azonban, hosszas üzleti adok-veszek után, megjelenik magyarul is. A szöveg gondozója, fordítja Tolnayné Kiss Mária, aki már eddig is több Erzsébet autográf-levélnek megjelentetője volt.
A könyv kizárólag a Budán és Gödöllőn írott naplórészleteket mutatja be.
Címe: "Egy udvarhölgy naplójából. Gr. Festetics Mária udvarhölgy naplója Budán és Gödöllőn papírra vetett részei".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése